A lakk neve lefordítva napimádó. És hogy ez mennyire találó! Valóban a szikrázó, meleg napsütés jut róla eszembe. Csak úgy vonzza a tekintetet, szinte szürkének tűnik mellett a bőröm, annyira élénk. Olyan, mintha a színeknek egy új dimenziójába léptünk volna.

És akkor jöjjön a fekete leves. A képeken négy (!) rétegben látható. Ez nem csak a fedése miatt van, bár amiatt is szükség volt ennyi rétegre, de a lakk nagyon csíkozódik. Ez valamiért a képen szinte alig látszik, de élőben eléggé feltűnő.

Az állaga ugyan folyós, de valami oknál fogva mégsem terül. Az első két réteget vékonyan kentem, aztán a következő kettőt vastagon, hátha úgy kevésbé lesz csíkos. Valamit segített ugyan a helyzeten, de nem sokat. Ráadásul még egy kicsit buborékos is lett a lakk.

Aztán rákentem a fedőlakkot, hátha segít valamit a helyzeten, és csoda történt! Minden csík és buborék eltűnt!

Viszonylag gyorsan szárad, de mivel ennyi réteg kellett belőle, és szándékosan vastag rétegeket használtam, még jó ideig sérülékeny maradt.

A lakk félmattra szárad, ami ennek a színnek szerintem kifejezetten jól áll. A fedőlakktól szép fényes lett, viszont annyira tetszett az eredeti finise, hogy kipróbáltam matt fedőlakkal is.

Nem is jutok szóhoz! Nézzétek! Ez valami fantasztikusan szép. És a képeken is látszik, hogy kicsit más lesz a tónusa matt fedőlakkal, ami nekem sokkal jobban tetszik.

Összefoglalva a szín csodás, a minőség viszont hagy maga után kívánni valót. Emiatt felemás érzéseim vannak ezzel a lakkal kapcsolatban, de mégsem tudom azt mondani, hogy megbántam, hogy megvettem, mert a színe... az valami hihetetlen.